Az az igazság, hogy a suliban elég félénk voltam.Voltak barátaim,de sosem szerettem a bandázást.A lányokkal(főleg a nagyszájuakkal) egyátalan nem tudtam mit kezdeni.Egyszer hiányzott a lányok tesitanára,ezért összevont óránk volt.Én már emiatt is nagyon feszengtem,akkor meg különösen elkezdtem parázni, amikor kiderülthogy egymás ellen fogunk kosarazni , mert tudtam,hogy a lányok leginkább egy cséphadaró módjára harcolnak.A félelmem nem is volt alaptalan, a játék hevében az egyik csaj pont "oda" nyúlt. Hogy elkerüljem a nagyobb leégést,eljátszottam, hogy a gyomrom fáj,bár így is csak enyhíteni tudtam a cinkes helyzeten.